A dunaegyházi ősök homályos szemmel lenéztek az égből és mutogattak: Nézd, az az enyém! Az meg a mienk! Ilyen és hasonló, büszke, szeretetteljes mondatoktól volt hangos az égi egyházi szekció. Akik pedig körül állták őket, azt mondogatták: Bizony, milyen fontos dolog, hogy évszázadok óta együtt vannak, összefognak jóban, rosszban, tótok az ország közepén.
